Történetünk

Az 1900-as évek elején épült Balaton Klub - átfogó, többéves felújítás után – 2021-ben nyerte vissza régi pompáját, s a munkálatok során maximálisan figyelembe vettük a műemléki elvárásokat, az egykori létesítmény értékeinek megőrzését. A 2012-ben védetté nyilvánított épületben, mely pezsgő, társasági színhely volt, ma ismét vendéglátó komplexum működik. A balatonföldvári kikötőben álló Balaton Klub építészettörténeti kuriózum. Az 1900-as évek elején alapították meg a körülbelül 600-800 tagot számláló zárt Vitorlás Klubot. A megalakulást követően már az első évben megbízást adtak a klubház megtervezésére. 
Zielinski Szilárd - a hazai vasbeton építészet egyik úttörője. Országszerte hidak, víztornyok köz- és magánépületek fűződnek nevéhez. Tervező társával, Ray Rezsővel, egyebek mellett, a Margit-szigeti,  a normafai és az újpesti víztorony, valamint  a Józsefvárosi Telefonközpont terveit is ők alkották. Az építmény 1905-ben került átadásra, melynek költsége 50.000 koronába került. 
Ez volt az első, nem ipari funkciójú vasbeton szerkezetű épület az országban. Ötvözi a századvég és a századelő stílusait: a historizáló attitűd monumentalitása, a szecesszió formavilága és a modern gondolkodás egyaránt tetten érhető rajtuk, bár a szecesszió kétségtelenül visszaköszön a homlokzatok kialakításában. A bejárat és az épület fő tömegének nagyvonalú kezelése, a lapostetős megoldás azonban egyértelműen a modern építészet irányába mutat. Karakterének másik meghatározó tényezője, hogy időszakos használatra épült. A balatoni villák szezonális használata sok kötöttségtől szabadította meg a tervező építészeket, és ezáltal a könnyed, pavilonos jelleg is visszaköszön. 

„…a klub pezsgő élet középpontja. Az ott tartott nyári hangversenyek oly közönséget vonzanak oda, aminőt kevés fürdőhely mutathat fel az országban..”- olvashatjuk a Balaton-Földvár gyógyfürdő ismertetése (1909) című kiadványban.

A harmincas években már kaszinóként, vigadóként működött. 
Érdekesség, hogy a budapesti Gellért tértől hidroplánok szállították ide a kaszinó szórakozni vágyó tagjait.
A háborút követően, ahogy a balatoni villák többsége, úgy ez az épület is állami tulajdonba került.  A szocializmus idején vállalati üdülőként használták: a Hajtómű- és Felvonógyár Üdülője, majd Hajtóművek és Festékberendezések Gyárának Üdülője volt. 
1965-ben Callmeyer Ferenc tervei alapján a víz fölé nyúló, tömegében meghatározó kiegészítést kapott. A bővítmény azonban kevésbé illeszkedett az eredeti építmény stílus és forma világába, a felújítás alkalmával csak az alépítményt, -a beton teraszt tartottuk meg, a felépítmény elbontásra került. 
Az épület 1995-ben önkormányzati tulajdonból magánkézbe került. Hosszadalmas, szakszerű felújítás során sok kompromisszum árán sikerült a műemléki épület eredetiségét megtartva új funkciókat létrehozni elsősorban az épület belső kialakítását illetően. 
Reggelizőt, éttermet, (melynek  konyháját a legfejlettebb technológiával szereltük fel), kávézót, fagylaltozót, nyilvános illemhelyet egyaránt találunk benne. 
Terveink szerint az emeleti belső terek, teraszok további nívós vendéglátó egységekkel fognak bővülni. 
A Balaton Klub környezete is megújult: a már korábban megépített parkot játszótér, pihenőpadok és sétányok teszik a nagyközönség számára még élvezetesebbé, a balaton parti kikötő csodálatos látványát feledhetetlenné.